Múlt, jelen, jövő
Basal nevét az oklevelek 1217-ben említették először, mint a Győr nemzetség ősi birtokát, melyet Endes fia Péter szerzett meg, de birtokrésze volt itt Endes Péter nevű testvére leányának, Jechának is, aki a maga részét 1231 előtt sógorának, Monoszlai Makár fiának, adta el.
A Győr nemzetség a tatárjárás után elveszítette itteni birtokait, amelyeket a Rátót nemzetség szerzett meg; de Endes fia Péter utóda, Ábrány fia Szenterzsébeti László, 1302-ben unokaöcscsével, György fia Szehénnel, visszaperelte a birtokot a Rátót nemzetség pásztohi ágától.
1350-ben Ábrány fia László utóda Szenterzsébeti Pál fia János volt itt birtokos.
1360-ban, 1448-ban és 1453-ban Pata mezőváros tartozékai közé tartozott.
1455-ben pedig Marczali János a toldii pálosoknak hagyományozta, 1464-ben azonban ismét a patai uradalom tartozékai közé tartozott.
Az 1556-os török hadjárat alkalmával Ali basa, a babócsai harcok lezajlása után, a község melletti hársfaerdőben ütött tábort, majd innen támadta Szigetvárt, de a vár ostromát abbahagyva, elvonult.
A török időkben sem néptelenedett el a falu, lakói ekkor is magyarok voltak.
Az 1660 évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint a székesfehérvári custosság és Kubinyi László birtoka volt, 1692-ben pedig Grabarics Péter volt a földesura.
1715-ben 9 háztartását írták össze és ekkor Akai István birtoka volt, az 1773-1776 közötti években pedig Kubinyi Sándor bírtoka volt. E család tagjai közül Kubinyi Albert 1860-ig volt a falu birtokosa.
A 18. században horvát, majd a 19. században német családok is költöztek ide.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.